Egy állásinterjú alkalmával egyszer megkérdezte tőlem egy cégvezető, hogy „Mennyit szeretne keresni?”
Válaszoltam…
Tisztában voltam vele, hogy pályakezdő vagyok, bejárási költséggel is kellett kalkulálnom. Így mondtam egy ténylegesen indokolható, nem túlzó összeget.

A válaszreakció még most is előttem van:
Összeszűkülő pupilla, felhúzott szemöldök, majd rá pár másodpercre „dühtől” vörös fej. Úgy éreztem, hogy mindjárt kapok egy ilyen „mit képzelsz te” stílusú pofont is...

Pofon végül nem lett, de szóban kaptam hideget-meleget. Régen volt, 20 éve, és ma már ezen is csak mosolygunk…

Viszont van, ami kevéssé változik…

Ki ne találkozott volna azzal a jelenséggel, hogy:

A: Adjon árajánlatot!
B: Rendben, mire kalkuláljak?
A: Az attól függ mennyibe kerül?
B: De mi mennyibe kerül?

Vagy az örök klasszikust is idézhetném:
A: Mennyi?
B: 30
A: Mi 30?
B: Mi mennyi???

Ha például felújítást tervezel otthon, a profi szakember helyszíni felmérés nélkül nem ad árat.
Hogyan is adna, amikor azt sem tudja, mi pontosan feladat?

Biztos vagyok abban, hogy aki igazán jó a szakmájában, legyen az egy cég, vagy egy adott személy, nem akar, vagy nem tud felelősséggel sem árat, sem bérigényt mondani addig, amíg nem látja a körülményekhez képest a legpontosabban, hogy:

• Mi a feladat?
• Mi a rövid-, hosszútávú cél?
• Hogyan mérik az eredményességet? Tehát azt, hogy jól dolgozol-e, vagy kevésbé?    
• Mi a felelősségi kör?
• Mi a hatáskör? (Hátrakötött kézzel, még senki sem nyert úszóversenyt…)
• Milyenek a munka körülményei és feltételei?

Ezek ismerete nélkül reálisan a pályázó által vágyott havi jövedelem kerülhet szóba. Még rosszabb esetben ezt a jelentkezéskor előre kéretik megadni.

A „fényképes önéletrajzát bérigény megjelölésével” szövegezésű álláshirdetések esetében tehát egy licit zajlik a pályázók részéről. De mire?

Hogy milyen veszélyeket rejt mindez???

A logisztikus kollégáknak szoktam a következő kis történettel szemléltetni az esetet:

Adott két álláshirdetés:

A lentebb kiemelt részletek mindkét cég hirdetésében szinte szó szerint megegyeznek:

Ami a hirdetésekből (nyilván) kimaradt, hogy például az egyik ilyen cégnél új építésű, részben automata raktárt kell üzemeltetni, addig a másik cégnél egy 40 évvel ezelőtt épült, papír alapon, manuálisan „működő” egységet, amihez a raktár helyett, inkább a „pajta” megnevezés passzol.

Tehát utóbbi bekezdésben leírtak nincsenek benne a hirdetésekben, a pályázó nem tud ez esetben a körülményekről.

Ha tudná a pályázó a hiányzó infót, akkor vajon egyforma munkabér igényt jelölne meg a fenti két verzióra?

De mivel ezek a részletek nem ismertek, ezért ebben az esetben a jelentkező által „vágyott” bérigényt vagy azt a valós információt kapja meg a munkáltató, hogy az adott pozíciót mennyiért vállalná a pályázó?

Többek között ilyen dolgok miatt történnek félresikerült munkahelyváltások, vagy vállalati oldalról nézve: nem azokat az embereket találják meg, akit keresnek.

Mindez tökéletes melegágya az anyagi veszteségeknek és a fluktuációnak.

Ebből adódóan a bérigény előre bekérését csak a „gazdag” cégek engedhetik meg maguknak, mivel a növekvő anyagi veszteség és a fluktuáció elég sokba kerül. (…már ha van elég bátorság kimutatni, hogy mennyibe!)

De ne felejtsük ki a legjobb kifogást sem:

„Na, jó. De így legalább nem raboljuk egymás idejét, ha messze állnak a felek munkabér elképzelései.”

Ez csak részben igaz! Az ugyanis innen nézve az időhatékonyságot nagyban javítja, sőt a fenti aggodalmat teljesen kiiktatja, ha a munkáltató a pályázati kiírásban megadja a bérsávot.

Mégis, mi gátolná benne?