„Egyre rosszabb a helyzet!” - hallani mindenhonnan. „A munkaerőhiány egyre nagyobb gondot okoz a vállalatok napi működésében!”

Ezekre a mondatokra persze sok ember dörzsölhetné a tenyerét, hogy:

„Ó, mennyivel könnyebb lesz új munkahelyet találni!”

Mielőtt elragadtatnánk magunkat ebben a Kánaán-szerű hangulatban, azért vegyünk sorra pár kérdést:

Mit jelent az, hogy munkaerőhiány?
Azt, hogy egyre több betöltetlen pozíció van bizonyos területeken? Lehet.

Vajon ezeknek az üres pozícióknak hány százalékánál van az elképzeléseidnek megfelelő

• cégkultúra,
• juttatásai csomag,
• és ami talán az egyik legfontosabb olyan közvetlen vezető, akivel igazán jól tudnál együtt dolgozni?

(…és ez csak az első három kérdés…)

Ja, hogy olyan álláslehetőségekből van rengeteg, ahol a jelentkezők nem igazán találják meg a számításukat?!

Ki akarna olyan munkahelyre váltani, ahol a vezető egy következetlen egó huszár, vagy maga a vállalati kultúra és hangulat élhetetlen.

Ne érts félre!

Nem a pesszimizmus beszél belőlem, sokkal inkább arra a kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, hogy attól még, hogy “darabra” egyre több nyitott pozíció van, vajon azok közül mind „álmaid munkahelye”?

Mindenhol szuper vezető, work-life balance, csinos, bocsánat “versenyképes” fizetés 🤦‍♂️ és még lokációban is stimmel?

Innen adódik a kérdés, hogy akkor most munkaerőhiány van, vagy jó munkahelyekből van kevés?

Azoknál a pozícióknál, ahol minden adott, tényleg nincs verseny? -merthogy ugyebár munkaerőhiány van!

Mi a nyerő stratégia?

Hátradőlve lazán bízni abban, hogy munkaerőhiány van, emiatt nincs nagy verseny a jelentkezők között, vagy felkészülni egy megmérettetésre?

Ezer oka lehet annak, hogy egy munkakörben nagy a fluktuáció, vagy annak, hogy alig van jelentkező.

A korábban említett 3 ok (cégkultúra, vezető, juttatási csomag) mellett előfordulhat, hogy azért van jó pár nyitott pozíció, mert különböző okok miatt kevésbé népszerű az adott munka?

Szerintem ilyenre mindenki tud példát mondani. Csak hogy párat említsek a szellemi és a fizikai munkakörökből egyaránt, szigorúan ABC sorrendben: kézbesítő, kőműves, oktató, takarító, vasúti szakember.

Egy másfajta megközelítésben:

Mi van, ha egy iparág annyira robbanásszerűen bővül, hogy azért nincs elegendő, megfelelően képzett szakember?

Például: gépész, gépkocsivezető, hr szakember, informatikus. A gépkocsivezetői szakma esetében tapasztalataim szerint a népszerűtlenség, valamint a képzett szakemberek hiányának együttes hatása figyelhető meg.

Sokáig lehetne sorolni és még tovább lehetne azon gondolkodni, hogy valójában mit is tesznek a cégek a valós, vagy vélt “munkaerőhiány mumusa” ellen.

Mindenesetre mielőtt munkavállalóként belekényelmesednénk a “könnyű munkahelyet találni” érzésbe, azért tegyük fel azt a kérdést, hogy megelégszünk-e “valamilyen” munkahellyel, vagy olyan munkahelyet keresünk, ami szinte mindenben megfelel az elvárásainknak?

… ilyenből vajon mennyi van?

Nem beszélve arról a jelenségről, mikor egy cég azért nem talál megfelelő jelentkezőt, mert egy vagy több témában nagyon nem egyeznek a munkáltatók, valamint a jelentkezők közötti elvárások és elképzelések.

Ebből a nézőpontból viszont a munkaerőhiány jó néhány esetben csupán délibáb?

Utóiratként csak pár kérdés, ami támogathat téged a számodra legjobb döntés meghozatalában:

Számodra mitől élhető egy munkahely?

• Hogyan ismered fel már a kiválasztási folyamat során, hogy ez az a hely, amit keresel?
• Milyen eszköztárad van arra, hogy megmutasd: te vagy a legideálisabb jelölt!

Ha munkaadóként olvasod a cikket:

• Mit teszel azért, hogy a fentebb felsorolt 3 lényeges pont (cégkultúra, vezető, juttatási csomag) ne jelentsen problémát?

Másfelől:

• Hogyan ismerhető fel, ha a 3 közül valamelyiken mégis változtatni kell?
• Vajon a versenytársak mennyire képesek változtatni?